Az első

   Véget ért életem első, komoly kapcsolata. Olyan fiú volt, amilyet mindig is elképzeltem magam mellett. Intelligens, udvarias, romantikus, szép arcú, tökéletes testű, csillogó, fekete hajú és hibátlan, hófehér fogsorú, jó családja volt és az én szüleim is kedvelték őt. Kívánhat egy lány ennél többet?

 Az első alkalommal, mikor belenéztem a szemébe, tudtam, ő egy tökéletes fiú, de nem az igazi. Már az első hét után rájöttem, hogy valami nem jó. Nem érzem azt, amit kellene. Nem voltam belé szerelmes. Annyira tökéletes volt minden, hogy azt mondogattam magamnak, hogy már csak idő kérdése és beleszeretek. Nem hittem el.. A szívem mélyén tudtam, hogy valamiért ez nem fog megtörténni. Éjszakákon át gyötörtem magam a kérdéssel, hogy miért nem vagyok belé szerelmes. Itt van az a fiú, akire vártam és most kellene a legboldogabbnak lennem. De nem keltem fel minden nap mosollyal az arcomon. Nem láttam a világot rózsaszínben. Nem tudtam repülni, nem kaptam szárnyakat a boldogságtól..

 Külsőleg lehet, hogy összeillettünk, de belsőleg teljesen mások voltunk. Lehet két ember különböző, de ennyire nem. Szinte nem is volt olyan dolog, amiben egyeztünk volna. Ezt ő is pont így érezte, és másfél hónap után véget ért a kapcsolatunk. Már hetekkel korábban gondoltam arra, hogy szakítanunk kellene, mert én szerelem nélkül nem tudok élni egy kapcsolatban. Azt hittem, ha szakítunk, majd megkönnyebbülést érzek. Úgy éreztem, mivel nem vagyok belé szerelmes, érzelmek nélkül el tudom majd engedni. De nem így lett. Tudom, hogy ez volt a jó döntés, hogy mindkettőnknek így jobb lesz, de azt hiszem mégis fontos volt nekem, mert nem éreztem megkönnyebbülést. Szomorú voltam.

 Nagyon régóta szerettem volna már barátot, de szerelmes akartam lenni. Jó döntés volt, hogy különváltunk, mert így mindketten megkaptuk lehetőséget arra, hogy megtaláljuk a tényleg hozzánk illő embert. Akit mikor megtalálunk, mosollyal az arcunkon kelünk fel és fekszünk le minden nap és rózsaszínben látjuk majd a világot. Akivel, ha találkozunk a föld fölött repülünk majd, mert szárnyakat kapunk a boldogságtól..

Tovább a blogra »